„Szenci
Molnár Albert 1604-es latin–magyar dictionariumában szerepel egy nagyon
beszédes címszó: Bibliotaphi „Könyvkoporsoc, az az: Olly emberec, kic
midőn valami jó könyveket kaphatnac, senkivel nem közlic, hanem czak
magoknac titkon olvassac.” Tudjuk, Szenci ezt súlyosan elmarasztaló
jelentéssel ruházta fel. Az ötvenesztendős Könyv és Könyvtár egykori és
mai szerkesztői, szerzői is, soha sem csak arra törekedtek, hogy midőn
valami jó könyveket kaphatnac, senkivel nem közlic, hanem czak magoknac
titkon olvassac, de minél inkább akarták azokat buzgón másokkal
közölni, hogy Zeusz szépszavú és bölcs leányai, a tudományok és
művészetek múzsái az alföldi Árkádiában: Debrecenben, mindig otthon
érezzék magukat.”
Imre Mihály: Ötvenéves a Könyv és Könyvtár XXX/2008, 7-11.